Egy csók és más semmi: Csak zárt ajtók mögött


Amikor Törökországba költöztem, rögtön feltűnt, hogy az itteniek bátran kimutatják az érzelmeiket. Ha meglepődnek, akkor felsikítanak, ha megharagszanak valakire, akkor kiabálnak egyet. Egy egyszerű beszélgetés alkalmával pedig néha olyan hangosak és hevesen gesztikulálnak, hogy azt hiszi a nyugatabbról jövő, hogy egy veszekedés szemtanúja.

Itt mindenki barátnak hívja azt, aki szimpatikus neki, még akkor is, ha csupán 5 perce ismeri az illetőt. Az autóval közlekedők szemrebbenés nélkül küldik el a másikat a fenébe. A fiúk hevesen udvarolnak, egyes esetekben a könnyeiket sem tartják vissza. De azt is tapasztaltam már, hogy a családi összejövetelek egyik percében még komoly sértéseket vágtak egymás fejéhez az ismerősök, a másikban pedig már jóízűen pletykáltak az éppen aktuális hírekről.

Épp ezért furcsa, hogy a többség még mindig rossz szemmel nézi, ha két ember megcsókolja egymást az utcán. Még akkor is, ha a pár barát-barátnő vagy férj és feleség. A nyaralókörzetekben és liberálisabb helyeken persze más a helyzet, de például Isztambulban előfordult a héten, hogy egy autóbuszsofőr hangos szidalmak közepette leszállított egy puszilkodó párt a járműről, mondván, hogy az nem bordélyház.

A törökök úgy tartják, hogy ha egy lány hagyja, hogy egy fiú nyilvánosan szájon csókolja, akkor könnyűvérű. Ha pedig egy pasi megcsókolja vagy megfogdossa a vele lévő lányt, azzal az szerintük az iránta érzett tisztelet hiányát bizonyítja. Szóval, ha nem akarsz összetűzésbe kerülni a helyiekkel vagy erősíteni a külföldiek iránt érzett előítéleteket, akkor maradj az arcra vagy a homlokra puszinál.

Hogyan viselkedjünk a Közel-Keleten
Kép forrása: Ann L