Kütahya, a múzeumok és porcelán városa


Március elején volt szerencsém eltölteni majdnem egy hetet az Ankarától valamivel több, mint 300 kilométerre fekvő, körülbelül 570 000 lakosú Kütahya (kiejtés Kütahja) városában. Annak ellenére, hogy nem nyaralni vagy kirándulni mentem, sikerült magam egészen jól éreznem.

DSC_0471 copy

Az utazásom apropóját az adta, hogy hosszú évek bürokratikus útvesztői után végre elérkezett az idő, hogy megújuljon az 1980-as években megnyitott kütahyai Kossuth ház állandó kiállítása. Ez alkalomból Törökországba látogatott a Magyar Nemzeti Múzeum négy munkatársa, akikhez én a második héten csatlakoztam.

A Kütahyába érkezésem előtt még naívan azt gondoltam, hogy mire én odakerülök, már minden olajozottan fog menni. Persze ez nem teljesen így történt, amit tulajdonképpen nem is bántam. Így legalább nem unatkoztunk. Jöttünk, láttunk, gyalogoltunk, beszélgettünk, fotóztunk, fúrtunk, faragtunk, olvasztottunk, ragasztottunk, matattunk, kutattunk, mostunk, vasaltunk, varrtunk, bosszankodtunk, viccelődtünk, intézkedtünk, magyaráztunk, győzködtünk, alkudoztunk, megegyeztünk… és győztünk.

DSC_0531 copy

DSC_0435 copy

De térjünk csak vissza történetünk elejére. Egy vasárnapi napon kerekedtem fel Ankarából, hogy elcsípjem a Kütahya felé reggel hétkor induló buszt, melyre már napokkal azelőtt megvettem a jegyem. Az ágyból való kivánszorgás utáni nagy rohanásban éppen csak egy pillantást tudtam vetni a telefonomra, mely gyanús módon előző este 11 óra körül egy darab nem fogadott hívással gazdagodott. Nem volt túl sok időm ezen agyalni, mert hamar kiértem a pályaudvarra, ahol azzal fogadott az adott busztársaság fülkéjében üldögélő két kedves bácsi, hogy törölték az adott járatot. Volt tehát bő egy órám arra, hogy lézengjek egy kicsit, majd benyomjak egy enyhén túlárazott, viszont nem túlságosan finom reggelit, és értesítsem az akkor még Kütahyában tartózkodó váltótársamat arról, hogy a megbeszéltekhez képest késni fogok egy órát.
Bővebben…

Az Origón jártam


Tegnap jelent meg az Origo utazási rovatában Kisgyörgy Éva, azaz Travellina “Világjárók, akik kitapossák az utat mások előtt” című írása, melyben Törökországot képviselve az én blogom is helyet kapott. Az Éva által összeállított nagyon hasznos és hosszú – de még így is közel sem teljes – lista azokra az időkre emlékeztet, amikor 2008-ban arra készültem, hogy Törökországba költözöm.

Egészen elképesztő, hogy mennyit változott azóta a világ – és vele együtt én is. Anno talán 1-2 magyar nyelvű weboldal segített abban, hogy egy közel-keleti országba utazni vágyó ember első kézből származó információhoz és nyelvtanulást segítő anyagokhoz jusson, manapság pedig a bőség zavarát éljük. Ezért is érzem megtisztelőnek, hogy a sok Törökországgal foglalkozó oldal közül Éva engem válogatott be a listájába. Köszönöm!

Az új olvasóimat üdvözlöm. Hoş geldiniz!
Ajánlom figyelmetekbe a következő bejegyzést: Új olvasóknak
Ebből egy kicsit többet megtudhattok rólam és a blogról. Kívánok jó olvasást minden kedves érdeklődőnek és jó utat a kalandvágyóknak!

NU Travellina Origo feature copy

Vigyázzatok magatokra!


Az utóbbi hónapokban egyre többet hallom a következő kifejezést családtagoktól, barátoktól, ismeretlen ismerősöktől: Vigyázz magadra! Ez a jótanács egyszerre esik jól és szomorít el. Mert ugyanúgy tele van szeretettel és törődéssel, mint aggódással és keserűséggel. Az a szomorú igazság, hogy nem számít, hogy mennyire vagyunk körültekintőek – képtelenség kikerülni az élet tartogatta összes veszélyt.

Eddig azzal nyugtattam magam és az engem féltőket, hogy a most még leginkább a Közel-Keletre jellemző terrorizmus Törökország fővárosában nem gyakori. Sajnos ez az állítás már nem helytálló.

kocatepe

Az elmúlt fél évben három robbantás rázta meg Ankarát. A legutóbbi terrortámadás tegnapelőtt történt a város szívében (Kızılay), közel a Güvenpark melletti buszmegállókhoz. A célpont egyértelműen a civil lakosság volt. Mindennapi emberek. Mint te vagy én.

A merénylet 37 halálos áldozatának és több, mint 100 sérültjének fényképei azóta elárasztották a közösségi oldalakat. Az itteni internet szolgáltatás egyébként választásokkor, politikai botrányok idején és az országot érintő terrortámadások után valahogy mindig bizonytalanná válik. Legalább annyira, mint az itt élők jövője.

Tegnap láttam először azokat az arcokat, melyeket vérben áztatott a március 13-ai szomorú vasárnap. A 15 éves gokartozó kisfiúét, angol tanárnak készülő fejkendős egyetemi hallgató lányét, az egyik helyi kosárlabda csapat fiatal kapitányáét, a kétgyermekes anyukáét, a Galatasaray csapatában játszó focista apukájáét, a 6 és fél hónapos magzatát elvesztő súlyosan sérült asszonyét…

Közben politikai karikatúráktól, vezetők erős szavú nyilatkozataitól, hétköznapi emberek szitkozódásaitól, hozzáértők találgatásaitól és fejtegetéseitől harsog a media. De a város csendes. Félelmetesen csendes.

Ami manapsag történik a világban, arra már nincsenek szavak. Káosz van. Az egyik oldalon gyűlölet, elkeseredettség, nincstelenség, korrupció és erőszak. A másikon gazdagság, boldogság, kreativitás, szeretet és jóindulat. De vajon melyik fél kerül ki győztesen ebből az “összecsapásból”?

Azt mondják, hogy reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra. Én igyekszem ennek az elvnek megfelelően élni, de tapasztalataim szerint vannak olyan dolgok, amikre lehetetlen felkészülni.

Sok mindent nem tudtam elkepzelni, mielőtt 2008-ban Törökországba költöztem: a mandulával töltött olívabogyó ízét, a fejkendős néni kéretlen tanácsait arról, hogy hogyan lehet könnyen teherbe esni, az orchidea gyökérből készült tejes főzet illatát vagy az érzést, amikor a mindennapok olyan súllyal nehezednek rá az ember mellkasára, hogy reggel alig bír kievickélni az ágyból.

Ma hajnalban ébredtem. Ez amúgy egy elég szokatlan dolog, mert nagyon szeretek aludni, néha ébren is álmodom. Az egyik közeli mecset imára hívó éneke keltett fel. Csípős kora tavaszi hideg volt. Elbotorkáltam a nappaliig, hogy az ablakot kinyitva jobban halljam az élőben felcsendülő szívszorító dallamot, mely eltért a szokásostól. Nemcsak azért, mert nem egy recsegő felvétel volt, hanem mert azt jelentette, hogy valakit temettek.

Tekintve, hogy ma 2016. március 15-e van, szerettem volna valami felemelő dologról írni. Valami nemesről. Valami szívet melengetőről. De sajnos ez nem sikerült. Majd talán legközelebb.

Ismét bomba robbant a török fővárosban


Utoljára frissítve: 2016. február 18.

Egy újabb álmatlan éjszaka vár ránk, ankaraiakra… A 2015. október 10-ére tervezett béketüntetésen bekövetkezett terrortámadás után ma, 2016. február 17-én török idő szerint 18 óra 31 perckor ismét bomba robbant a fővárosban.

Az alaposan megtervezett támadás a török haderő parancsnokságok katonai rangban lévő és civil dolgozóit a munkaidő lejártával hazaszállító gépjárműveket célozta meg. A bomba egy parkoló, kölcsönzött luxusautóban volt elrejtve Ankara (katonai) központjában, pár száz méterre a parlamenttől. A merényletben életét vesztett elkövető szíriai származású volt.

screenshot

A pánik elkerülése érdekében a török kormány hírzárlatot rendelt el, ezért az a bombatámadás helyszínéről nem tudosíthatnak előben a TV adók és tilos a közvetlenül a támadás után készült felvételeket leadni, valamint az áldozatok majdani temetéséről közvetíteni.

Az áldozatok és sérültek száma folyamatosan növekszik, jelenleg 28 halottról és 61 sérültről lehet hallani, akiket több kórházba szállítottak.

Mi éppen vacsoráztunk, amikor a tőlünk kb. 4 kilométerre bekövetkezett robbanás zaja elért hozzánk. Az épülettel együtt egy kicsit mi is megremegtünk, mert abban a pillanatban már tudtuk, hogy valami szörnyűség történt. Sajnos az ilyen események az elmúlt pár évben megsokszorózodtak itt Anatóliában. Csak remélni tudom, hogy ez a tendencia nem folytatódik, de valljuk be, hogy ennek elég kicsi a valószínűsége.

A kép forrása: CNN Turk

Macskák a mecsetben – képgaléria


Az alábbi fényképek az isztambuli Aziz Mahmud Hüdayi Mecsetben készültek Arif Hudaverdi Yaman jóvoltából, aki az Anadolu Hírügynökségnél dolgozik. A mecset arról lett ismert, hogy az azt vezető imám megnyitotta kapuit a kóbor macskák előtt. A képek tanulsága szerint ezt az ott imádkozó hívők sem vették rossz néven.

Kétszeres macskatulajdonosként teljes meggyőződéssel állítom, hogy az állatok közelsége jobbá és boldogabbá tesz minket. Mert nagyon jól tud esni például, amikor az ember reggel felébredve hanyatt fordul, és rögtön rámászik a mellkasára egy kis doromboló szőrgombóc.

A korábbi bejegyzéseim között találtok még több macskaságot.

20160201_2_14067226_5086286_Web

20160201_2_14067226_5086296_Web

Lapozz, ha szeretnél még több képet látni.

Bővebben…

Török sajtószemle


A tegnapelőtti, talán picit nehezebben emészthető multikultis-migránsos írásom után ma egy könnyed kis sajtószemlével készültem, ami leginkább a törökül tudó olvasóknak lehet érdekes. Alább az utóbbi hónapokban a török sajtóban megjelent, Magyarországot bemutató cikkekből szemezgettem. Ezek száma egyébként megsokszorozódott azután, hogy bejelentették, hogy valószínűleg megtalálták Szulejmán szultán magyarországi temetkezési helyét.

Pegasus 2016 01 01 - 1

A fenti cikk a Pegasus Fly török magazinban jelent meg 2016 januárjában. A többi képért kattints a bővebben gombra.

Bővebben…

Egy kis multikulti – mert néha kénytelen vagyok kihúzni a fejemet a homokból


Azt vettem észre, hogy az utóbbi pár hónapban egyre több török újságban és weboldalon jelennek meg Magyarországgal kapcsolatos írások. Erre a jelenségre először nyáron figyeltem fel, amikor leginkább a migráns helyzettel kapcsolatban cikkezett országunkról a török sajtó.

Ekkor a híradások többsége szélsőjobbozta és fasisztázta a magyar kormányt és személy szerint Orbán Viktort is. Valamint kikérte magának, hogy míg Törökország több millió menekültet lát el, addig az európai országok pár százezer ember életét nem képesek megmenteni. Az indulatokat tovább szították a Magyarország határain felhúzott kerítések és a László Petra operatőr nő általi menekültgáncsolás. Ezek a hírek nemcsak Törökországot, hanem a világsajtót is bejárták.

strucc 6a00d8341c59be53ef013488b614d8970c-800wiA migráns témával én eddig nem foglalkoztam a blogon, és most is csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem ezt a jelenleg is zajló folyamatot akár népvándorlásnak is lehetne nevezni, amire már korábban is volt példa – és nagy valószínűség szerint a jövőben is lesz. Mert nemcsak a divat, hanem a történelem is ismétli önmagát.

A migrációt lehetetlen megállítani, bármennyire is akarja azt az ember. A tömegek mozgásának szabályozásával és korlátozásával persze lehet próbálkozni, de ha ez nincs jól megtervezve és előkészítve, akkor a végeredményt nem igazán nevezhetjük ideális (tehát minden érintett által elfogadott és valamilyen szinten kielégítő) megoldásnak.

Szerintem az sem meglepő, hogy a népmozgás erős indulatokat és érzelmeket vált ki még az amúgy nyugodtabb természetű, a többség által esetleg közömbösnek tartott emberekből is. Nyilván senki sem szereti, hogy ha egy általa befolyásolhatatlan külső tényező hirtelen a feje tetejére állítja a kemény és évekig tartó munkával kialakított életritmusát és megcincálja a személyes életterét. Senki sem szereti a drasztikus változásokat és a bizonytalanságot. És azt is megkockáztatom kijelenteni, hogy még a legbátrabb és legmagabiztosabb emberek is tartanak valamennyire az ismeretlentől.

Az úgynevezett globalizáció viszont mindezek ellenére már folyik egy ideje, ráadásul egyre gyorsabban. Az emberek vegyes házasságokat kötnek, nyelveket tanulnak, külföldre mennek nyaralni, hosszabb-rövidebb időre oda költöznek vagy csak oda fektetnek be. Keveredünk… Változik a környezetünk… Akkor is, ha ki sem tesszük a lábunkat a lakhelyünkről.

Manapság sokkal több és változatosabb információ, kulturális és vallási behatás, valamint nemzetiség ér el bennünket és ágyazódik bele a tudatalattinkba, mint valaha. És az ér el kifejezést itt most nem átvitt értelemben értem. Az említett dolgok és emberek fizikailag, érezhetően a mindennapjaink részévé válnak. Akkor is, ha nem akarjuk. Van hipergyors mobilnet, a szomszéd településen mecset vagy zsinagóga épül, albán fiú dolgozik a pékségben, dönert vagy gyrost kínál a bajuszos török bácsi, a határ mentén menekülttáborok épülnek, az utcán több a kéregető, amerikai vagy éppen kínai üzletemberekkel dolgozunk együtt. A felsorolást a végtelenségig lehetne folytatni, de nem érdemes.

Kedves olvasó! Hallottál már valaha a kulturális sokkról? Mert előfordulhat, hogy ebben szenvedsz. Ha nem te, akkor a szüleid, a szomszédod vagy egy ismerősöd. Attól függetlenül, hogy az illető nem külföldön él.

Mert olyan különös helyzet állt elő, hogy egy jó kis kultúrsokkért már nem kell elutazni Magyarországról. Ebből teljesen egyértelműen következik az, hogy a magyar ember már a saját otthonában is tud „turistáskodni”. Hogy valaki mennyire képes ezt az élményt valaki pozitívan vagy negatívan felfogni, az nagy mértékben függ a hozzáállásától.

Ha egy multikulturális élethelyzetbe kerülünk, az jobb esetben azt eredményezi, hogy toleránsabbak és türelmesebbek leszünk a számunkra ismeretlen vagy szokatlan dolgokkal szemben. Legalábbis, ha van erre elég energiánk. Tehát kívánok mindenkinek nemcsak boldogságot és egészséget, hanem erőt és energiát is a 2016-os évre.

Amúgy nem kell megijedni, a kultúrsokk nem egy halálos kór, viszont nem is túl kellemes. A mielőbbi kiheverésében talán segít Lafferthon Ágnes 2007-es alábbi írása.

„Maga a szó „kultúrsokk” azt sugallja, hogy egy bizonyos kultúrával való találkozás sokkoló hatással van ránk, ám a legtöbb esetben ez nem azonnal történik. Eleinte sokan egész kellemesen érzik magukat, sokszor hónapokkal később mennek át a sokkon, amikor már elmúlt a kezdeti varázs. A probléma az, hogy belefáradunk az „új” kultúra adaptálásába. A kultúrsokk hosszú lefolyású folyamat, nem egy-két hétig tart, hanem akár 6-9 hónapig is!

  1. szint: Pozitívan állunk hozzá mindenhez és jó humorérzékkel, a kultúrák közti különbségeket különlegesnek és érdekesnek tartjuk. Rengeteg új élményben van részünk.
  2. szint: Már viszonylag átfogó képet kaptunk az új környezetről, pozitív és negatív tapasztalatokat egyaránt szereztünk. A jó dolgok után már észrevesszük a rosszakat is, de ignoráljuk őket, igyekszünk csak a pozitív dolgokra koncentrálni.
  3. szint: Elkezdünk a negatív tapasztalatokra összpontosítani, ami eleinte érdekesen más volt, az most bosszantó és
  4. szint: Kezdjük megszokni a rossz és a jó dolgokat is, a környezetet.
  5. szint: Teljesen megszoktuk az ittlétet, megismertük a kultúrát, kialakítottuk mindennapi rutinunkat, baráti köreinket. Új hobbikra tettünk szert.

Az, hogy valaki mennyi idő alatt vészeli át mindezt, és mennyi időt tölt el az egyes szinteken, az függ az egyén alkalmazkodóképességétől, általános beállítódottságától (optimista vagy pesszimista, hirtelen haragú vagy inkább nyugodt, mennyire nyitott, könnyen köt-e új barátságokat, mennyire gyorsan tanul stb.).

Fontos megemlíteni azt is, hogy nem feltétlenül megy mindenki végig az összes szakaszon, és sokszor előfordul az is, hogy össze-vissza ugrál az ember a különböző szintek között.”

A kép forrása: ismeretlen

Lafferthon Ágnes teljes írását ide kattintva olvashatjátok el.

Nemzetközi Bartók Béla Fesztivál és Szimpózium Ankarában


Április 24-en, azaz most pénteken kezdődik meg Ankarában a világhírű zongorista, zeneszerző, tanár és népzenekutató 70. évfordulója alkalmából a Hacettepe Egyetem Konzervatóriuma által szervezett egy hetes Nemzetközi Bartók Béla Fesztivál és Szimpózium.

Az egyedülálló esemény keretében 6 különböző országból közel 70 zenész, táncos és kutató lép fel, illetve tart előadást Törökország fővárosában. A legtöbb programra ingyenes lesz a belépés, de a férőhelyek korlátozott száma miatt egyes programokra előre helyet kell foglalni. A részletekről a fesztivál honlapján tájékozódhatnak az érdeklődő (nem csak) zenebarátok törökül és angolul.

Bartók Béla 1936. november 16-a és 29-e között Mustafa Kemal Atatürk meghívására Törökorszagban tartózkodott, ahol többek között népdalokat is gyűjtött. Gyűjtéseiből könyv is készült, melyet Turkish Music from Asia Minor címmel adtak ki 1976-ban. A könyv 1991-ben megjelent törökül is, magyarra viszont a mai napig nem fordították le.

11133839_621382381296864_592282465157755849_n

Ikonikus török közszereplők 1. rész: Bülent Ersoy


Arra gondoltam, hogy időről időre érdemes – és remélhetőleg érdekes – lenne beszámolnom olyan személyiségekről, akik meghatározó alakjai a mai modern török társadalomnak. Ebbe a kategóriába természetesen nemcsak azok az emberek tartoznak, akik tudatosan és aktívan tettek vagy tesznek valamit azért (esetleg éppen az ellen), hogy Törökország gazdaságpolitikailag eljusson arra a szintre, ahol most van; hanem azok is, akik mindeközben szórakoztatják a népet. Mint például Bülent Ersoy.

Bülent Ersoy egy erőteljes hanggal megáldott énekesnő, aki nem mellékesen férfinak született, mégpedig 1953-ban. A karrierje kezdetén még ilyen volt:
fiatal bülent ersoy

Tavaly decemberben megjelent róla egy írás az egyik világszerte híres internetes portál amerikai oldalán, amit itt elolvashatnak az angolul értők.

A cikk szerint a rajongói által Dívának becézett énekes(nő) egy angliai kórházban operáltatta magát nővé abban az időszakban, amikor ilyesmire Törökországban még gondolni sem mertek. Már ezelőtt is megjelent a nyilvánosság előtt női ruhában. Egy ilyen alkalommal valahogy előbukkant a melle (mellkasa?) is, ami után 45 napra börtönbe került közszeméremsértés vádjával. Az operáció után évekig külföldön élt és dolgozott, mindeközben pedig azért pereskedett a török kormánnyal, hogy hivatalosan is elfogadtassa magát nőként, és szabadon felléphessen a nagyközönség előtt.

Miután lezárult ez a viharos időszak, Bülent Ersoy visszatért szülőhazájába, és szépen lassan a mindennapi élet részévé vált. Beszélgetős müsorok vendége lett, minden nap más színpadon és TV csatornán bukkant fel.

Manapság egyébként így néz ki:
bülent ersoy

Személy szerint nem tartom rossz dolognak, hogy a Dívát nemcsak, hogy elfogadta a török társadalom, hanem szinte egyöntetűen rajong érte, azt viszont furcsának találom, hogy amíg a homoszexuálisokat a mai napig megbélyegzik és kiközösítik az ország nagy részén, Bülent Ersoy szerelmi életéről és legújabb fiatal jegyeseiről szinte minden pletykaműsor rendszeresen beszámol. Igaz, ami igaz, a hölgy dühkitöréseivel, híres emberekkel folytatott vitáival, kihívó sminkjeivel és ruháival, valamint pikáns történeteivel mindent megtesz azért, hogy folyamatosan a figyelem központjában legyen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a következő fénykép-összeállítás.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A képek forrása: internet

MUZSIKÁS Macar Halk Müziği Topluluğu / Törökül a MUZSIKÁS Együttesről


Decemberben Törökországban koncertezik a Muzsikás együttes. Az alábbiakban törökül olvashattok róluk egy kis összefoglalót Ali Kemal Alpay fordításában.

Képek forrása: az együttes web oldala és Facebook oldala.

10306381_10152462758621440_3968406124432787032_n

MUZSIKÁS

Macar Halk Müziği Topluluğu

Kuruluşunun 40. yıldönümünü yakın geçmişte kutlayan Muzsikás Topluluğu hem Macaristan’da hem de yurtdışında tanınan ve sevilen bir müzik ekibidir. Halk müziği ve dünya müzik festivallerinin yanı sıra klasik müzik, alternatif müzik, jazz vs. çok geniş bir yelpazede performanslarını icra etmektedir.

img003 img008

Topluluk, Macar halk müziğini bağımsız, diğer tüm sanat türleriyle eş değerde müzik stili olarak ilk defa kabul ettirdi. Londra’da Royal Festival Hall veya Queen Elisabeth Hall, Paris’te Théatre de la Ville veya Cité de la Music, Roma’da Accademia Nazionale di Santa Cecilia, Amsterdam’da Concertgebouw, New York’ta ise Carnegie Hall gibi dünyanın en önemli konser salonlarında konserler vermektedir. İngiliz-ABD firması RYKODISC tarafından çıkarılan CD’leri dünyanın her yerinde müzik marketlere sunulmaktadır.

Muzsikás, yirminci yüzyıl Macar klasik müziğini ve geleneksel halk müziğini harmanlamayı başarmıştır. Macaristan’da ve yurtdışında ünlü solistlerle (Alaxander Balanescu, Roel Dieltiens, Jenő Jandó, Levente Kende, András Keller), oda müziği topluluklarıyla (Takács, Keller, Bartók Yaylı Dörtlüsü), korolarla ve senfoni orkestraları ile (Danubia Orkestrası, BBC İskoç Senfoni Orkestrası, London Sinfonietta) sahne almaktadır.

Çok sayıda ödüle layık görülen Muzsikás, “Macar Sanatı İçin Ödülü”, “Ferenc Liszt Ödülü”, “Macar Mirası Ödülü”, “Kossuth Ödülü” ve “Prima Primissima Ödülü” sahibidir. Topluluk, 2008’de Avrupalı orkestra olarak en önemli uluslararası müzik ödülü “WOMEX Ödülü” ile de takdir edilmiştir.

img013 img015 img010

Kicsoda Şakir Gökçebağ?


Şakir Gökçebağ 1956-ban Denizliben született, Isztambulban tanult szépművészetet, 2001 óta pedig Hamburgban él és alkot. A képek forrása: http://www.sakirgokcebag.com

04 Sakir Gokcebag  Bővebben…

A Duna Tv-ben vendégeskedik Törökország


1904087_761638620548433_7274904624900593139_nMa azt ünnepeljük, hogy Mustafa Kemal Atatürk 1923. október 29-én köztársasággá nyilvánította Törökországot. E jeles nap alkalmából tematikus napot tart többek között a magyar Duna TV, melynek keretében törökös programok, dalok és vendégek épülnek be a műsorokba, illetve török idő szerint 15.25 és 17.25 között, 18.00 és 18.54 között, valamint 20.05 és 20.31 között vetítik azokat az anyagokat is, melyeket pár héttel ezelőtt itt forgattak Ankarában és Isztambulban. A Duna Tv adását a következő honlap szürke fejlécén az ÉLŐ gombra kattintva lehet követni:
http://www.mediaklikk.hu/

Frissítés!
Aki elmulasztotta volna az élő közvetítést, az megnézheti a programokat a következő linkekre kattintva:
Egy éves a budapesti török kulturális központ
Házasság török-magyar módra
Sakir Fakili török nagykövet

Kappadókiától Pamukkáleig (videó)


Leonardo Dalessandri olasz rendező 20 nap alatt 3500 km-t tett meg Törökországban, és egy magával ragadó kisfilmben örökítette meg az utazása során őt ért élményeket.

A videóról készített képeket is érdemes megnézni.

Screen Shot 2014-12-28 at 5.06.45 PM
Screen Shot 2014-12-28 at 5.18.28 PM Bővebben…

Határtalan ország (videó)


Az egyik bank ezzel a jópofa reklámfilmmel ajánlja szolgáltatásait, melyben bemutat egy párat a törökökre jellemző tulajdonságokból. Ez persze csak a jéghegy csúcsa, de ízelítőnek nem rossz.

“Mi nem kedveljük a hétköznapi dolgokat. Az itt élők képesek az összes határt átlépni. Ez a határokat nem ismerő emberek országa. Az örömünk is határtalan, a bánatunk is. Ha viccelünk, az így tesszük… Így egyezünk meg az alkudozás végén… Csak nálunk van ilyen vendégszeretet, ilyen segítőkészség… Az étvágyunk is határtalan, a nagylelkűségünk is. A képzelőerőnk végtelen, a kreativitásunk mindenkiénél nagyobb. Mindez másoknak túlzásnak tűnhet, szélsőségesnek tekinthetnek minket. De mi ezt az országot, a minket egyedivé tevő összes tulajdonságáért határtalanul szeretettel szeretjük.”

THY reklam

A világ legtöbb országába járatokat indító THY török légitársaság következő reklámja is nagyon jól sikerült. Ebben négy kis barát nézi a felettük nap mint nap elszálló repülőgépeket, és arról ábrándoznak, hogy egyszer majd náluk is landol egy, ha nagyon akarják.

A kép forrása: haber8.

A Teach Yourself Turkish angol nyelvű tankönyv sorozatról


A Teach Yourself Turkish név alatt futó könyvek rengeteg hasznos információt kínálnak a török nyelv iránt érdeklődők vagy éppen annak tanulásával küszködők számára. Már ha tud angolul az ember. Ráadásul mindegyikhez tartozik megoldókulcs és hasznos angol – török szószedetek is.

Teach Yourself Turkish I – Könyv és hanganyag letöltése

Az eredetileg 1953-ban írodott könyv 1968-as kiadásában található összefoglalók a török nyelv hangzásának leírásával kezdődnek, majd pedig 16 fejezeten és 86 oldalon keresztül részletesen és praktikusan tárgyalják az egyes igeidőknél felbukkanó ragok és képzők tobzódását, példákkal tarkítva. Persze találkozhatunk olyan kifejezésekkel, melyeket a mai hétköznapi nyelvben már egyáltalán nem használnak, de azért mindenképp érdemes ezeken is átrágnia magát az embernek.

tyt 1
Bővebben…