Az előítéletekről: „Itt nem szívesen szólalok meg az anyanyelvemen”


Törökül tanuláskor nagy előnyt jelent, hogy tudok angolul, és órák után az osztálytársakkal is sokáig ezt a nyelvet használtuk. Mindezek ellenére eléggé meglepődtem, amikor az egyik orosz ismerősöm kijelentette, hogy ő nem szívesen szólal meg az anyanyelvén, inkább mindig az angolt használja.

Akkor még csak egy pár hónapja éltem Ankarában, így nem nagyon értettem, mit akart ezzel mondani. Aztán kirakat nézegetés közben beavatott egy-két dologba.

Bár kedves barátnőm cégvezetői beosztásban dolgozott, csinos orosz lány lévén sokszor találkozott előítéletekkel az itt tartózkodása alatt. Törökországban ugyanis van egy bizonyos, széles körben elterjedt tévhit. Még az egyetemet végzett, több országot megjárt, tanult emberektől is lehet hallani a következő mondatot: “Biztos te is tudod, hogy a külföldi lányok mennyire könnyűvérűek.”

Majdnem teljesen meztelen török címlaplány

Ennek a tévhitnek több oka is van. Először is, Törökországban máshogy értelmeznek egy puszit, mosolyt vagy hosszabb pillantást. Másodszor, az itteni utcasarkokon dolgozó hölgyek többsége bevándorló, legtöbbjük épp Oroszországból.

Ez nem a véletlen műve, hiszen ha a helyi lányok olyasmit csinálnak, amivel rossz hírét kelthetik a családnak, akkor azt bizony a rokonok sokszor nem veszik túl jó néven. Ez persze nem akadályozza meg néhányukat abban, hogy például bikinis képeket csatoljanak az önéletrajzukhoz, mikor egy titkárnői állásra jelentkeznek… 🙂

A világhírű magyar szalámi és a török sucuk


A híres-neves magyar szalámi bizony bármely törökországi hentes pultban megtalálható. Legalábbis az a változat, amit az itteni cégek termelnek ki. A török „magyar szalámiban” persze nyoma sincs sertéshúsnak vagy paprikának. A termék állaga és íze leginkább a Magyarországon kapható párizsira hasonlít, és néha meg pisztáciát is tartalmaz.A világhírű magyar szalámi Törökországban

Az is érdekes, hogy a törökök szinte soha nem fogyasztják frissen a szalámi és kolbászféléket. A husik evés előtt mindig eltöltenek egy-két percet egy forró serpenyőben. Ennek egyik ízletes példája az alábbi képen látható kolbászos lágy tükörtojás, avagy sucuklu yumurta:

Török sucuk: Marha vagy csirkehúsból készült kolbász

Török sucuk: Marha vagy csirkehúsból készült kolbász

Egy csók és más semmi: Csak zárt ajtók mögött


A Közel-Keleten élő emberek többségének nincs problémája az érzelmeik kimutatásával, még akkor sem, ha annak mindenki tanúja.

Itt mindenki barátnak hívja azt, akit csupán 5 perce ismer, sokszor egy ismeretlen ember odaadja a neked tetsző személyes tárgyait, az autóval közlekedők pedig szemrebbenés nélkül küldik el a másikat a fenébe. A fiúk mindig hevesen udvarolnak, egyes esetekben a könnyeiket sem tartják vissza, a tengerparton élő „turista-vadászoknak” pedig mindig van egy-két eljegyzési gyűrű a zsebükben. Gyakran az is előfordul, hogy a családi összejövetelek egyik percében az ott lévők komoly sértéseket vágnak egymás fejéhez, a másikban pedig jóízűen pletykálnak az aktuális hírekről.

Épp ezért furcsa, hogy a többség még mindig rossz szemmel nézi, ha két ember megcsókolja egymást az utcán. Még akkor is, ha a pár barát-barátnő vagy férj és feleség. Szóval, ha nem akarsz összetűzésbe kerülni senkivel, vagy erősíteni a külföldiek iránt érzett előítéleteket, maradj az arcra vagy a homlokra puszinál.

Ha lány lévén hagyod, hogy egy fiú nyilvánosan szájon csókoljon, akkor ne csodálkozz, ha a körülötted levők könnyűvérűnek hisznek, és egyesek talán meg is szólnak. Ha pasi lévén megcsókolod a veled lévőt, az iránta érzett tisztelet hiányát bizonyítod. Legalábbis a törökök többsége szerint.

A nyaralókörzetekben és liberálisabb helyeken persze más a helyzet, de İsztambulban az is előfordult a héten, hogy egy autóbuszsofőr hangos szidalmak közepette leszállított egy puszilkodó párt a járműről, mondván, hogy az nem bordélyház.

Hogyan viselkedjünk a Közel-Keleten
Kép forrása: Ann L