Ahol még a fenyőfának is szeme van: karácsony egy iszlám országban


A múlt pénteki hóeséskor még reménykedtem, hogy fehér karácsonyunk lesz, de sajnos idén sem volt szerencsénk. Ezúton üzenem újfent az égieknek, hogy nagyon örülnék neki, ha jövőre be tudnának időzíteni december végére egy jó kis hóesést. Ha ez nem megoldható, akkor legalább esőt ne küldjenek, mert nem valami felemelő érzés karácsony reggelén a pocsolyákat kerülgetve munkába igyekezni. Törökországban  ugyebár december 25-e és 26-a is munkanap, így a szeretet ünnepe elég sokat veszít a jelentőségéből.

De azért nem csüggedek. Hiszem, hogy a karácsony szelleme nem a körülményekben, hanem a a szívemben lakozik, tehát akkor is képes megnyilvánulni, ha az ünnepeket a családomtól távol, egy iszlám országban töltöm. És legalább készülődés közben bármikor leszaladhatok egy kis sóért vagy cukorért a boltba, mert nyitva vannak az üzletek.

Ami pedig a fát, az adventi koszorút és egyebeket illeti, egy pár napos utánajárással ezeknek a beszerzése is simán megoldható. Ankarában például már december elején ellepik a műfenyők és a nagy részben kínai gyártmányú díszek a boltokat. De ha ezek nem elégítik ki az igényeinket, akkor érdemes ellátogatni egy nemzetközi üzletlánc (pl. a Praktiker, IKEA, Kipa) képviseletébe. Igazi, vágott fát is lehet keresni, de nem érdemes. Cserepeset viszont talán igen, bár az is ritkaságszámba megy. A házak udvarán viszont vannak fenyők rendesen, az egészen picinykéktől a több tíz méteresekig, és ezeket a szilveszterre készülve előszeretettel dekorálják is a törökök.

Ha egy nagyobb városban élünk, akkor érdemes ellátogatni a már december első hetében megkezdődő karácsonyi vásárokra és összejövetelekre is, melyek a nagykövetségeken és nemzetközi iskolákban kerülnek megrendezésre. Ezeken lehet találni jó minőségű, házi készítésű karácsonyi lapokat, díszeket és finomságokat, na meg persze egy-két barátot is, akikkel később aztán össze tudunk jönni az egyik nagy bevásárlóközpontban, hogy megcsodáljuk a stílusos díszeket vagy a giccsparádét.

Az alábbi képekkel kívánok békés, boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek, aki idetévedt! Becsüljétek meg azt, amitek éppen van, még ha az szerintetek az nem is túl sok – hiszen minden csak viszonyítás kérdése!

Bővebben…

Az idei hó: Februári pillanatképek Ankarából


Az elmúlt napokban kb. öt embert láttam elcsúszni és/vagy elesni, beleértve jómagamat is. Ne aggódjatok, nem lett semmi bajom, szépen ki vannak párnázva a csontjaim. 🙂

Most megint hó alatt szuszog Ankara. Szerencsére mi nagyon jó helyen lakunk, gyalog is el tudunk intézni mindent. Sajnálom is az úton keresztbeforduló rutinos minibusz és taxi sofőröket, akik sehogy sem tudják megmászni a friss hóval borított emelkedőket, amiket én pár perc alatt örömittasan hódítok meg. El is tölt ilyenkor a büszkeség, és némi kárörvendés, hiszen itt általában nem a gyalogos, hanem az autós az úr.

A török hó: Téli pillanatképek Ankarából

Ha még több, borongós időben készített és enyhén homályos (de azért hangulatos) képre vágysz, akkor azokat alább megtalálod.
Bővebben…

Május végi pillanatképek: Ankara, Törökország


Az elmúlt napokban az esőfelhők sokszor átvették a hatalmat a napsugarak felett. Ki is használtuk a záporok utáni friss levegőt, és tettünk egy jó kis sétát a környékünkön.

Önlábkép:

A májusi eső aranyat ér

A tavaszi záporeső az amúgy rejtőzködő életmódot folytató csigákat is kicsalogatta a bokrok alól:

A májusi eső aranyat ér

Bővebben…

Tavaszi szél: Kislibák a nagyvárosban


Az elmúlt napokban nagy érdeklődéssel figyeltem az egyik kedvenc parkomban végbemenő változásokat. A tavaszi nagytakarítás keretében megmetszették a fákat, kicserélték a mesterséges tó vizét és beindították a szökőkutakat. Ma reggel pedig örömmel nyugtáztam, hogy kislibák is születtek.

Kislibák a nagyvárosban - Ankara, Törökország

Kislibák a nagyvárosban - Ankara, Törökország

Jobb későn, mint soha: Első hó a kertek alatt


Ma különösen napos és kegyetlenül hideg reggelre ébredtünk. Egy pár perccel azután, hogy sikeresen kiügyeskedtem a csipát a szememből, örömmel fedeztem fel, hogy beteljesült a vágyam, végre behavazódtunk! Igen, kedves olvasóim, Törökországban is esik a hó. És ha most megbocsátotok, megyek. Vár rám egy-két meggyúrandó hógolyó!

Hóval borított, hatalmas fenyőfák a török fővárosban

Hóval borított, hatalmas fenyőfák a török fővárosban

Drakula kastélya? Egy rejtélyes épület Ankarában


Nap mint nap elsétálunk emellett a négyemeletes társasház nagyságú, tökéletesen fehér és furcsa ház mellett, ami az 1960-ban halálra ítélt Adnan Menderes volt török miniszterelnöké volt. A kúria egy érdekes módon legtöbbször teljesen üres játszótér szomszédságában terül el a Şili téren. Szerintem az épület egy kicsit bizarr, különösen, hogy a redőnyök éjjel-nappal le vannak húzva, és soha senki sincs a kertben vagy az erkélyeken.

A volt török miniszterelnök kúriája Bővebben…

Hideg hajnalok nyomában: Hiányzó havazás


Kedves Hó,

Megértem, hogy sok dolgod van, de azért néha ide is ellátogathatnál. Hiányzol. Emlékszel még a tavalyi télre? Emlékszel azokra a hosszú esti sétákra, a reggeli hócsatákra és vicces hóemberekre? Emlékszel arra a szép téli délutánra a Hattyúk Parkjában? Milyen jó is volt. Remélem, nemsokára újra találkozunk.

Várom mielőbbi válaszod.

Szeretettel,
Petra
Ankara, Törökország

Gyönyörűséges, hóval borított ankarai park

Bővebben…